Don’t panic!

köszönöm

“…mindig szuksegem lesz rad, es pont rad, mert meg egy ilyen csodas embert keresve sem talalnek
es remelem valamikor visszaadhatom, hogy majd szukseged lesz ram es barmikor ha kell, en ott lehetek
neked egyenes utad van a lelkemhez…”

tulajdonképpen nagyon hiányzol, de ezt nem olyan egyszerű beismerni, amikor megcsalatva érzi magát az ember. ezért inkább csak titokban rajongalak, csöndben. úgy nem olyan feltűnő a diszharmónia.

“…és én tényleg ez vagyok. nem a fickó, aki mellet dönget, nem a fickó, aki cinikusan szájszegletből kiköp, nem az, aki a halálán van, vagy túl azon, és onnan köszönget vissza. tőlem csak azt kapod, amit egyébként is tudsz. ami benned is megvan. nem tárom fel új világok kapuját. egy ilyen kaput se láttam. […] most tehát itt állunk, az elején, ahonnan elindultunk, tessék. itt állok veletek, a szaros alsóitokkal, a rohadt álmokkal, amiket ti álmodtok, a zavarotokkal meg a kompenzáló gőgötökkel.”

“…És lám, mily csodás teremtmény az ember, hogy még egy szaros irodalomérettségit is túlél és csak kicsit szeretné felakasztani magát.”

Annyira haragszom magamra, amiért az érvelésnél nem jutott eszembe se az Odüsszeia, se Voltaire Candide-ja, de a Gulliver írója sem ugrott be, továbbá az összes bibliai történet (de leginkább a tékozló fiú meséje) is nagyon ügyesen elbújt előlem az agyam titkos, sötét zugaiba, amikor példák után kutattam. Úgyhogy, bár írtam nem túl nagy betűkkel három és fél oldalt (megközelítőleg 6-700 szót), valamint szépen, szlengmentesen fogalmaztam, a szövegkohéziónál arra is figyeltem, hogy a példákat időrendben említsem meg (bár csak fordított időrendben…), továbbá a bevezetés mennyisége is hasonlít a befejezésére, ráadásul pöttyökkel álcáztam a rövid ö-betűk fölé huzigált vízszintes vonalakat és még csak nem is átfirkálással korrigáltam, hanem szépen-szabályosan, (zárójelben és áthúzva).
Úgyhogy elvileg nem lehet olyan rossz. A szövegalkotás 60 pontjából olyan 45 fölé saccolok, a próbaérettségiknél 53 volt a legrosszabb. Szövegértésre 40 pont a max, még ha végig is bénáztam, akkor is maximum 10 pontot veszhettem (vagy még annyit se), úgyhogy tulajdonképpen nem lenne miért aggódnom; mégis meglehetősen mélabúsan merengve másztam elő a teremből. (Nagyon megfeküdte az agyam az a sok verselemzés.)

Valószínűleg a 3-4, az epika műneméből vett példából nem kellene helyből kettőnek hobbitokról szólnia. És az se biztos, hogy bár Az ember tragédiáját nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, jó példa volt ide, tekintve, hogy DRÁMA. Brecht meg az ő Kurázsi mamája viszont belefér. Fasza.  3-4 példából 1, azaz EGY darab használható.
És hogy miért voltam olyan optimista mégis az imént? Passz. Muszáj, hogy jó legyen. Muszáj.

MUSZÁJ.